Olasz Ernő munkássága

Olasz Ernő munkássága nélkül mára jóval szegényesebb múlttal rendelkezne megyénk ezen régiója, neki köszönhetően jóval alaposabb ismereteink vannak Kardoskút és az Orosházi járás régészetéről, mégis munkásságát sem életében sem halála után nem értékelték kellőképpen, annak ellenére, hogy Olasz Ernő mindezt nem a hírnévért vagy az anyagi egzisztencia megteremtéséért csinálta, pusztán hazánk múltjának a védelme érdekében. Úgy véljük régi tartozást törlesztenénk azzal, hogy Olasz Ernő munkássága előtt ily módon tisztelgünk és állítunk önfeláldozása előtt méltó emléket.

Az orosházi Nagy Gyula Területi Múzeum és a hazai szarmata kor kutatás történetében fontos szereppel bírt Ifj. Olasz Ernő (1927–2007) munkássága, aki külsős munkatársként tevékenykedett intézményünkben, döntően az ötvenes-, illetve a hatvanas évek elején. Amatőr régészként először Zalotay Elemér, majd Párducz Mihály mentorálása alatt sok értékes lelettel gazdagította múzeumunk Régészeti Gyűjteményét. Olasz Ernő Kardoskúton élt, már fiatalon elkezdett érdeklődni a múlt iránt, a helyiek jól tudták, hogy ha valami előkerült a földből őt kellett értesíteni, ezért is ragadt rá a szarmata herceg ragadványnév. Kiterjedt levelezést folytatott, mind a Tudományos Akadémiával, mind a Békéscsabai Múzeummal, mind pedig a Szegedi Egyetem munkatársaival, mindemellett jól tudjuk, hogy Párducz Mihállyal állandó levelező társak voltak, a vele való kapcsolatáról mindig büszkén mesélt a helyi lapoknak. Olasz Ernő nevéhez több ásatás is köthető, ezeken hol önállóan, hol más, hivatásos régészekkel dolgozott együtt. Ezen munkáinak köszönhetően Békés megye ezen szegletében számos lelőhelyet mentett meg a pusztulástól és pótolhatatlan adatokkal gazdagította a magyar régészetet.

Egyik jelentősebb ásatása a Békéssámson-Erdőháti halom volt, ahol több korszak temetkezéseit és településeit tárta fel és emlékeit mentette meg a homokkitermelés pusztításától. A lelőhelyen 1957 októberében és 1961 októbere között 6 szezonban végzett leletmentő feltárásokat.

Sajnos az amatőr kutató életéről kevés adatunk van, de egyik interjújából kiderül, hogy egyszerűen, szegénységben, idős édesapjával együtt egy kis házban a kardoskúti Pusztaközpontban tengette mindennapjait. Az ambiciózus amatőr régészt Sass Ervin egyik újságcikkében ekképpen aposztrofálta: „… lelkesedés, nála tisztán és nemesen, igaz fényben vált emberi tartása egyik jellemzőjévé. Tehát lelkes ember. Tevékeny, soha nem pihenő. Ilyen volt, és ilyen ma is”. Ez a lelkesedés határozta meg munkásságát, nagy tervei voltak a Kardoskút környéki régészeti lelőhelyeket illetően, még a szűkös hétköznapok árnyékában is egy helytörténeti kiadvány szerkesztésén valamint egy helyi múzeum megalapításáról álmodozott. A régészeti kutatások mellett nagy hangsúlyt fektetett a tudománynépszerűsítésre is, hiszen Kardoskúton a művelődési otthon régészeti szakkörét is ő vezette, emellett az újságok hasábjain rövid cikkekben számolt be az éppen folyó ásatások eredményeiről. Sajnálatos módon nagyratörő céljai csupán álmok is maradtak, a kardoskúti Szarmata Herceg 2007-ben hunyt el nagy szegénységben. Neki köszönhetően mára alaposabb ismeretekkel rendelkezünk térségünk múltját illetően, emellett a hazai kutatás számára mára pótolhatatlan adatokat mentett meg és gyűjtött fel a régióból.