Müller Miklós fotóművész munkássága

A szegénységet, a nyomort, a falusi, tanyasi emberek életét megörökítő szociofotói mind a mai napig hivatkozási alapot jelentenek a XX. század első felének vidéki Magyarországát kutatók számára. Munkáira jellemző volt, hogy kizárólag fekete-fehér fotókkal fejezte ki a látványt, a valóság lényegének megragadását, a helyzetek, jellemek, lélekállapotok és karakterek ábrázolását. Tisztelői „a fény megszelídítője” névvel illették. Szülőföldjére mindig büszke volt, élete utolsó szakaszában arra törekedett, hogy Orosháza és Llanes (spanyolországi lakhelye) között kulturális hidat építsen. Bármikor, bárhol volt kiállítása, mindig kérte, hogy neve mellett tüntessék fel születési helyét, Orosházát is.

Müller Miklós fotóművész 1913. április 18-án született Orosházán, az Előd utca 3. szám alatt. Elemi iskoláit 1919 és 1923 között szülőhelyén, a helyi zsidó iskolában, középiskolai tanulmányait Hódmezővásárhelyen és Szegeden végezte. Édesapja, dr. Müller Jenő jogtanácsos nyomdokain haladva jogot és politikatudományt tanult, egyetemi évei alatt került baráti kapcsolatba a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának több tagjával, így többek között Baróti Dezső irodalomtörténésszel, Ortutay Gyula néprajzkutatóval és Radnóti Miklós költővel.

Müller Miklós gyermekkorától szenvedélyesen érdeklődött a fotózás iránt, első fényképezőgépét 13 évesen kapta. 1937-ben már önálló kötetben jelentek meg szociofotói Parasztságunk élete címmel, melyben Ortutay Gyula írta a kísérő tanulmányt. Szintén az ő fényképei illusztrálták az Athenaeum Kiadó falukutató sorozatának több, máig is gyakran hivatkozott, népszerű könyvét, így például Szabó Zoltán: Cifra nyomorúság és Féja Géza: Viharsarok című köteteit. Életében és ígéretesen alakuló fotós karrierjében is jelentős változást jelentett, hogy 1938 áprilisában – a fasizmus előretörése, a készülő zsidótörvények hatására elhagyta Magyarországot: Franciaországba, Portugáliába, majd Marokkóba vándorolt.

Első önálló kiállítását 1941-ben Marokkóban nyitották meg az akkor már Nicolás Mullerként ismert művésznek. A Marokkóban eltöltött hét esztendő volt életének legtermékenyebb időszaka. 1947-ben Spanyolországba költözött, fotóműtermet nyitott, számtalan kiállítása nyílt, munkái képeslapokban, albumokban egyaránt megjelentek. Fotóit rendszeresen közölte a legnagyobb napilap, az El Pais. 1966-ban járt először újra Magyarországon, első önálló hazai – Budapesten megrendezett – kiállítására 1972-ig kellett várnia.

Orosházára rendszeresen hazalátogatott, a városnak adományozott ötven, általa nagyított felvételt is. Szülővárosában több kiállítást rendeztek alkotásaiból, 1993-ban, a 80. születésnapja tiszteletére rendezett kiállítást Göncz Árpád hivatalban lévő köztársasági elnök nyitotta meg. 1998. március 15-én a 85 éves művész munkássága elismeréséül a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét kapta. Müller Miklós 2000. január 3-án hunyt el Andrinban, az ottani temetőben helyezték végső nyugalomra.

A Nagy Gyula Területi Múzeumhoz tartozó Városi Képtárban az orosházi származású Müller Miklós fotóművész 93 fényképét őrizzük. A fotók egy része állandó kiállításban szerepel, így bármikor megtekinthető, a többi pedig a képtár raktárában található. A fényképek többsége Spanyolországban, a mester lakóhelye környékén készült, de találhatóak köztük városunkat megörökítő alkotások is.