Az Orosházi Értéktár elemei

Orosháza történelmének fontos része a földművelésből élő lakosság gyümölcs- és szőlőtermesztési kultúrájának dokumentuma. A hegyközség dokumentumait tartalmazó hegyláda jelenleg a Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltárában található meg. Orosházán az 1744-es újratelepedés után a község első utcáitól észak-északnyugat felé eső homokosabb területén szőlőt telepítettek, ahol borkészítés is történt, Prágába is eljutott a bor. A Szőlőhegy iratai alapján 1859-ben a művelés a mai Gyökeres városrész, határrész területére került át földcsere útján. Rosti Albert gazdasága, a szőlőbirtok területe leánya, Rosti Ágnes házasságával Eötvös József birtoka lett, ami Pusztaszenttornya önállóan működő községhez tartozott. Pár évig a helybeliek mindkét területet használták.

Négy évtizede indult hódító útjára az ORSI virsli, a Merian Foods Kft. terméke közismert és kedvelt nem csak a térségben. Az Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalat vezetője 1979-ben Papp Józsefvolt, aki innovatív gondolkodásával nagyban támogatta a fejlesztéseket. Ebben az időben vált lehetővé a gépi csontozású húspép előállítása. Az ORSI virsli első dokumentáit kísérleti gyártása 1979 novemberében történt meg, amit még számos fejlesztés, finomítás követett. A kísérletek 1980 októberében zárultak, a termelésvezető kézjegyével ellátta a receptúrát. A termék neve 1989-ben került védelem alá, a ma ismert csomagolást 1997-ben kapta meg.

Orosházán – mint eredendően mezőgazdasággal foglalkozó település – évszázados hagyományai vannak a szarvasmarha tartásának, valamint a tehéntej feldolgozásának. Az Alföldön leginkább gomolya típusú sajtot készítettek őseink. Ezeket a hagyományokat igyekszik feleleveníteni Orosházán a Pipitér sajtműhely, mely házi készítésű tejtermékek széles választékát kínálja. A kézműves sajtjaik és tejtermékeik előállítása az eredeti technológiáknak megfelelően történik. Termékeik között vannak oltós, savas, valamint vegyes alvasztással készülő sajtok, melyek semmilyen adalékanyagot, tartósítószert nem tartalmaznak, és természetes füstön, bükkfán füstölik azokat.

Az Orosházi lakodalmas kulcsos kalácsot búzalisztből kovászolás, kelesztés, dagasztás, darabolás, sodrás, fonás műveletekkel készítik. A zombai telepesek hozták magukkal és őrizték meg. A kalácsokat az ünnepi alkalmakkor kenyér helyettesítésére sütötték, mint különlegességet, így válhatott a lakodalmak egyik meghatározó szimbólumává. Orosházán ma is sütik és kínálják, nemcsak lakodalmak, hanem ünnepek alkalmával is készítik, fogyasztják.

A péksütemények között íze és formája miatt közkedvelt kalács. Búzalisztből kalácstészta készül, a tésztát bevágva, szétnyitva, fonási folyamattal, kézzel formázzák, cukorral megszórva és tepsibe rakva kemencében sütik meg. A történelmi viszszatekintésekre hivatkozva a XX. század második felében született meg ez a termék. Pável Bertalan sütőmester nevéhez fűződik megalkotása, aki a katonai fogságból visszatérve Orosházára megnyitotta műhelyét, és elkészítette az első különös alakú briósát. A péksütemény nagyon kedveltté vált és a vásárlók a banánfürtre emlékeztető alakja miatt „banán”-ként keresték. Így született meg az orosházi banán.

Orosháza és környékén a paraszti gazdaságokban felnevelt baromfi jelentős mennyisége 140 évvel ezelőtt lehetővé tette a baromfi-feldolgozó üzemek létrehozását. 1880-ban Steinberger alapította az első üzemet, amit Bartolo Michele Bernardinelli továbbfejlesztett.
A baromfi-feldolgozás töretlenül fejlődött a huszadik század elejétől, az 1970-es évektől a libanevelés is előtérbe került. A feldolgozás mellett 1966-tól a konzervüzemben gyártottak hőkezeléssel libamájkonzervet, 1978-tól számos más terméket.

1890 körül jelent meg Orosházán egy vándorlegény, Gémes Ferenc, aki munkát kapott a Schweighoffer-malomban, majd önállósította magát, és diadalra juttatta az orosházi házikenyeret. Ország-világ kóstolta, Magyarországon több mint 50 városban volt önálló, Orosházáról irányított „Gémes-féle orosházi házi sütöde! Az orosházi kenyér városunk hírét vitte Európa-szerte, amit vágott cipó formában készítettek. Ezt a terméket a mai napig sütik a helyi pékségekben, az orosháziak és ide látogatók szívesen viszik.